Váratlan, ámde szívből jövő örömöt okozott a FourFourTwo magazin legutóbbi számában a négyoldalas életrajzi összefoglaló Árok Ferenc délvidéki edzőről, akit Ausztráliában lovaggá ütöttek.
Árok Magyarkanizsán, a határ menti faluban született – közel Mezey György szülővárosához, Topolyához -, és 1962-ben Újvidékre, szerb nevén az FK Novi Sadba került edzőként, és két év múlva már az élvonalba vitte a Vojvodina kistestvérét, amellyel legyőzte a Zrvena zvezdát és a Partizánt is. A sikerrel szárnyára kapta a hírnév, meghívták Ausztráliába, ahol évtizedeket töltött, míg 2003-ban visszatért Újvidékre, ott talált rá Ághassy Attila (Puskással persze Sidney-ben összefutott, még fénykép is készült kettejükről).
Sikerei magával ragadóak. Megszállott volt, a futball szerelmese, aki – saját bevallása szerint is – embertelenül hajtotta játékosait (100-szor százas sprint), mégsem hallott egy zokszót sem játékosaitól Ausztráliában. Árok nem ismert lehetetlent, mindent megtett, mert semmi más nem érdekelte, csak a győzelem.
Jómagam többször is találkoztam vele, először 1956 szeptemberében, jó barátom, Szerencsés József, az újvidéki Magyar Szó munkatársa mutatott be minket egymásnak (szeptemberben 3-1-re győztük le Belgrádban a jugoszlávokat), következő találkozásunk már 1986-ban Mexikóban volt, akkor azért utazott ki a vébére, hogy megnézze a szovjet válogatottat.
Szó szerint idézem, mit mondott az FFT-nek: „Nem hittem a szememnek, amikor másfél órával a meccs előtt a ruszkik kimentek edzeni, és nagyon keményen hajtottak, ütköztek, futottak. Azt hittem, ezek a tartalékok, mert az lehetetlen, hogy abban a borzasztó hőségben ezt még fokozni tudják. Fokozták.” Az irrapuatói eredményt, a 0–6-ot ismerjük, mindenesetre Ausztráliában a csapat átvette ezt az edzésmódszert, kirobbanó jó erőbe került az együttes, és sok sikert ért el.
Még egy idézet Árok Feritől: „A jugoszláv futballiskola a magyar és a holland keveréke. Pálfai János ragyogó szakkönyveket írt, azokat egyenesben fordítottam le. Egy kicsit ludas vagyok abban, hogy a jugoszláv iskola megteremtődött a hatvanas években, és most már hét országban használják fel a tanításait.”
Árok Ferit, ahogy a cikk megjelent, azonnal felhívtam újvidéki otthonában, nagyon örült a cikknek. További jó egészséget, minden jót kívánok neki!




.jpg)